Iguazú és Uruguay levelek

Először 2011-ben jártam Argentínában. Három hétre jöttem felfedezni Buenos Airest és az ország északi részét, hogy találkozzam az Andokkal és a bennszülöttekkel. Akkor még e-mailben írtam meg az élményeket az otthoniaknak. A kapcsos zárójeleket és dőltbetűs részeket utólag szúrtam be. A napló szerintem jó képet ad arról, hogy milyen volt egyedül utazni a világ másik felén. Valahol itt kezdődött minden.



2011.11.30. Buenos Aires, Argentína

Gyorsan írok aztán megyek reggelizni, mert itt kesőn kezdődik a nap és a gyomrom erre még nem állt rá. Tegnap elmentünk megnézni egy jezsuita romot [Manzana de las Luces], majd beültünk Buenos Aires legrégebbi kávézójába [Café Tortoni]. Utána megvettük a jegyeket Uruguayba, oda akkor utazunk,  amikor megérkeztünk Brazíliából a vízeséstől. Megvettük nekem a jegyet fel északra is, ahova már egyedül fogok utazni a jövő hét végén.
Este végre kipróbáltuk az argentin húsokat. Mondtam Daninak, hogy valami klasszikus, egyszerű dolgot rendeljen, mert hiába volt előttem a menü, nem értettem, hogy mi micsoda. Erre rendelt egy asztalnyi nagyságú fatálat tele mindennel. A képen csak szeletek vannak, amiket Dani vágott nekem össze, hogy mindenből egyek egy falatot. Aztán elcsomagoltattuk a maradékot, vagy egy kiló maradt, lesz mit enni.
Pár szelet a fatálról
Dani ma dolgozik, így kirak majd egy bevásárló utcához, ott elleszek, amíg végez, utána valami buliba megyünk, majd holnap hajnalban utazunk Brazíliába a vízeséshez.. Brazíliában lesz a szállásunk :)
2011.12.05. Iguazú, Argentína
Csütörtökön reggel érkezett meg a gépünk Argentína északi pontjába, Iguazúba, és mivel Brazíliában volt a szállás, ezért még át kellett jutnunk a határon. Ott egy nagyon gyönyörű hotelban laktunk [Hotel San Martín & Resort] az esőerdő közepén. A medence partján a kertben találkoztunk néha iguánokkal és kolibrikkel is :) 
A hotel kertjén átszáguldó iguán
A kert végében folyt az Iguazú folyó, ami a Parana folyóba torkollik és úgy jut el a tengerhez. Első nap szabad volt így elmentünk a mellettünk lévő madár-rezervátumba [Parque des Aves]. Láttunk arara papagájt es tukánokat meg flamingókat. Összesen vagy 1 300 féle madarat. Délután medencés ejtőzés.

Pénteken az Iguazú vízesést néztük meg a brazil oldalról, messzebbről. Huh, hát nagyon szép volt, akkora erővel zúdult le a víz a mélybe, hogy hatalmas párafelhők szabadultak fel és szálltak fel az égbe felhőnek.. jól el is áztam :)
Az Iguazú-vízesés az Iguazú folyón található Argentína és Brazília határán, az Iguazú Nemzeti Park területén. A vízesés 270 különálló zuhogóból és kisebb vízesésből áll, melyek a folyón 2,7 kilométer szélességben húzódnak. A víztömeg a vízeséseken maximum 82 métert esik, átlagos magasságuk 60 méter. Az Iguazú szó a guaraní vagy tupi "y" (víz) és "ûasú" (nagy) szavakból ered. Az UNESCO 1984-ben és 1986-ban vette fel a két oldalt a világörökségi listájra. (Forrás: Wiki)
Másnap elmentünk az argentin-brazil-paraguay-i hármas határhoz, majd az argentin oldalt néztük meg. Ez annyiban más, hogy itt közvetlenül a vízesés felett vagy alatt sétáltunk, szóval nem szemből láttuk. Ez is nagyon szép volt, láttuk az Ördög torkát meg az Ádám és Éva vízeséseket. A program végén pedig nagy gumicsónakokban bevittek minket a vízesés alá és zúdult ránk a víz felülről. Nem is láttam semmit, úgy omlott ránk a víz, de nagyon izgalmas volt. Utána száguldottunk a folyón hogy megszáradjunk, majd egy nyolckerekű kamion tetején vittek minket az erdőben és beszéltek az esőerdőkről.
Oda vittek be minket gumicsónakokkal

Tegnap egész nap a medencénél voltunk míg jöttek értünk és vittek a repülőtérre. Ma Buenos Airesben számomra a kultúra napja van, megyünk a latin-amerikai művészetek múzeumába [Museo de Arte Latinamericano de Buenos Aires - MALBA]. Keresnem kell egy mosodát és este állítólag kipróbáljuk az argentin pizzát, amiről az a hír járja, hogy az olasznál is jobb :)
2011.12.07. Colonia del Sacramento, Uruguay
Megvolt a latinamerikai múzeum, láttunk Boterót is, amit még Pesten néztem meg, és láttuk a híres Che Guevara portrét. Utána megkóstoltam a helyi palacsintát (panqueque), ami sokkal vastagabb és telerakják mindenféle sós dologgal, sonkával, sajttal, szalonnával, avokadó-krémmel, mindent, amit kérünk.
Tegnap áthajóztunk Uruguayba megnézni egy kis várost, Colonia del Sacramentót. Egy nagy hajóval mentünk, amelynek olyan a belseje, mintha egy széles repülőgép lenne, persze hatalmas harcok folytak az ablak melletti helyekért. Még nem vagyok tapasztalt, mi legfeljebb az ablaktól a második háromszékes tömbbe tudtunk leülni. De mindegy volt, csak egy óra volt az út, mert a hajó 50 km/órával száguldott, azt az időt meg valahogy elütöttük.
Colonia del Sacramento Uruguay legidősebb városa, amelynek erődjét a portugálok építették 1680-ban, de nemsokkal ezután a spanyolok kezére került, s még sokáig a két hatalom viszályainak középpontjában állt. Colonia del Sacramento az ország harmadik legnagyobb turistacélpontja a főváros, Montevideo, és Punta del Este után. Az óvárost az UNESCO 1995-ben vette fel listájára. (Forrás: Wiki)

Portugal koloniális házikók és macskaköves utcák


Colonia del Sacramento egy 17. századi portugál kolónia volt, és az óváros megmaradt az akkori képében. Jajj, nekem nagyon tetszett: pici, mediterrán házikók a tenger partján, hatalmas virágzó bokrok a falakon, macskaköves utak. Igazából nem volt nagy, de sokat sétáltunk. A maradék időben a parton voltunk, mert a hőseg ellenére legalább ott fújt a szél. Míg Dani elmászkált, én jól elaludtam a parton, és rendesen megégtem. Most vagy eltűnök pár napon belül a bőrömmel együtt, vagy újjászületem egy új testben, mert mindenem rákvörös.
Egész nap csak két szendvicset ettünk, így visszaérve Buenos Airesbe bevetettük magunkat egy ismert pizzériába [Güerrín] és megvolt a helyi pizza is. Annyit ettünk, hogy aznap már nem bírtam ételre gondolni :)
A híres Güerrín négysajtos pizzája
Holnap utazom fel északra busszal, ide már egyedül, úgyhogy elkezdek pakolászni, mert mégiscsak másfél hétre megyek. Ott nem tudom milyenek a körülmények, lesz-e internet, hol fogok lakni, mennyi időre, egyelőre csak az odafelé jegyem van meg, aztán ha megérkeztem, majd ott eldől, hogy hogyan tovább.
Az emberek amúgy nagyon kedvesek velem, mert egyből hallják, hogy nem vagyok argentin és elkezdik kérdezgetni, hogy honnan vagyok, hol tanultam meg spanyolul, mit csinálok, itt élek-e. Tegnap egy bácsi meg is jegyezte, hogy Dani is milyen jól beszéli a spanyolt. Aztán közöltük vele, hogy ő idevalósi. Amúgy sokszor nem jut eszembe egy-egy szó és Dani kisegít, de olyan szóval, amit életemben nem hallottam, így gyanítom, hogy a spanyol szókincsem helyett az argentin bővül, ami nem biztos, hogy túl hasznos lesz otthon :)




Ha tetszett a bejegyzés és szeretnéd a történeteket a postaládába kapni, akkor iratkozz fel a hírlevélre itt, vagy gyere a Facebook oldalra beszélgetni itt
.