Salta és Jujuy levelek

A közel másfél hetes észak-argentin utazásom első állomása Tucumán és annak környéke volt. Ezután ennél is északabbra, Saltába és Jujuy térségébe tartottam, egészen közel a bolíviai határhoz. Itt már az Andok szelíd lankáit koptattam, ahol sorscsapásokat követően végül sikerült eljutnom az UNESCO listáján is szereplő Humahuaca völgyébe.




2011.12.12. Salta, Argentína

Tegnap délután érkeztem Saltába, itteni szállásadóm már várt a buszállomáson, leraktuk nála a cuccokat és elindultunk a városba körbenézni. Közben megvettem a buszjegyemet Saltából a következő célpontba, Córdobába.

Salta Észak-Argentínában található a Lerma völgyben, melyet a város alapítójáról, Hernan de Lermáról kapott. Argentínában úgy tartják, hogy Salta őrizte meg legjobban koloniális építészetét. A várost hívják még lindának, azaz szépnek. (Forrás: Wiki)

Salta, a szép felülről


Ma reggel változott a terv. Hónapok óta úgy volt, hogy a szállásadóm kocsijával elmegyünk Humahuaca környékére. Az út előtti éjszakán azonban eszébe jutott, hogy hiányoznak a kocsi papírjai, így ez az opció az utolsó utáni pillanatban kiesett. Javasolta, menjek helyközi buszokkal, ami csupán öt és fél óra lenne egyirányba. Ez az opció nem hangzott túl jól, mert útközben legálabb kétszer szerettem volna megállni egy-két faluban, igy az egész program átszállással, városnézésekkel, újabb átszállásokkal, csatlakozások bevárásával két napot vett volna igénybe. Próbaltam kapcsolatba lépni egy utazási irodával, akik ezt az utat szervezetten egy nap alatt lebonyolítják, de persze este kilenc óra után már nem tudtak segíteni. Így telt az első nap.
A dilemma az, hogy vagy el tudok menni az utazási irodával a következő nap, vagy ha nem, akkor ma kell elinduljak északra, mert akkor két napot venne igenybe az út. Ma reggel megint probáltuk az irodát, és úgy néz ki, hogy holnapra van hely. Azaz egyelőre csak én jelentkeztem az útra.

A Karmeliták kolostora Saltában
Úgyhogy ma program híján az volt a program, hogy kitettek Salta belvárosában és vagy hat-hét órát lézengtem össze-vissza. Megnézegettem azokat a helyeket, amik az első nap kimaradtak, de hogy a sorscsapások folytatódjanak, hétfő lévén az összes múzeum zárva volt. Kivéve egyet, amelyre tegnap már nem maradt idő. Ez volt az amerikai etnikai kultúra múzeuma [Museo Pajcha Arte Étnico], egy olyan hölgy gyűjteménye, aki évekig utazott Dél-Amerikában és összegyűjtötte az andoki kultúrának a darabjait. 

A múzeum kiállította az inkák előtti, közbeni és utáni korok alkotásait, és mellettük ki voltak rakva azok mai kori megfelelői, és párhuzamot vont az ezer évvel ezelőtti minták és a maiak között. A következtetés az volt, hogy bár a szövési, vagy agyagozási technika változott, a szimbólumok és az üzenet ugyanaz ilyen messzi távlatokból is. Nagyon érdekes volt! A múzeum iskola is gyerekeknek, ami tanítja azt a gondolkodásmódot, hogy a kultúra nem halt ki, csak átalakult, és hogy a mai kor lehetőségeihez mérten is lehet őrizni őket.

Közben elhatároztam, hogy megnevelem az argentinokat. Ugyanis bár a közlekedési szabályok teljesen nemetköziek, itt egy zebránál mégis az autósnak van elsőbbsége. Nem is igazán ad lehetőséget a választásra, mert olyan sebesen hajt át az úton, hogy a gyalogosok beletörődve várják, míg elvonulnak az autók.. de nem én!! Mikor teljesen szabályosan lelépek a zebránál, az autós meghökkenve fékez és dudál. Neki áll fejjebb! Aztán mutatom neki a zebrát. Újabban ezzel töltöm az időt a keresteződésekben. Persze csak ha épp nincs programom és csak úgy vagyok a városban. Mint ma. De ez azért elég ritka. Holnap elvileg, ha vége a saltai sorscsapás sorozatomnak, mehetek Humahuacába az utazási irodával, utána éjjel utazom Córdobába, hogy ott is megreformáljam a közlekedési szabályokat :)

2011.12.13. Jujuy, Argentína

Saltai napjaim sorscsapásokkal tűzdelve teltek, de túléltem és végül eljutottam északra, ahova mindenképpen menni szerettem volna, a Quebrada de Humahuacába. 

A Quebrada de Humahuaca (Humahuaca völgye) keskeny völgy Argentína északnyugati részén, Jujuy tartományban húzódik észak-déli irányba 155 kilométer hosszan. A terület minden történelmi korban a különböző kultúrák keresztútjában volt, 10 000 éve élnek itt emberek. Hagytak itt leletanyagot vadászó-gyűjtögető népek, a 15. században erre vezetett az Inka Birodalom karavánútja (Camino Inca), de a spanyol hódítást követően is fontos kapocs volt a Río de la Platai és a Perui Alkirályság között. A hittérítőknek köszönhetően a völgyben gyönyörű templomok maradtak fenn, és az argentín szabadságharc sok ütközete is itt zajlott. A Quebrada de Humahuaca 2003. óta az UNESCO világörökségi helyszíne. (Forrás: Wiki)



A hétszínű hegy Purmamarca hátterében

A reggel zuhogó esővel kezdődött, és áldottam magamat, amiért Buenos Airesben hagytam a zárt cipőmet. Ott harminc fok révén eszembe sem jutott, hogy máshol lehet tizenhét fok is. Így a turázós szandálomban dideregtem, egy zoknit bekészítve vésztartaléknak. Ráadásul a kisbusz sofőrje beültetett az első sorba, mivel engem szedett fel elsőnek, így én élvezhettem a párátlanító készülékből kisüvítő hideget is. Saltától Jujuyig zuhogott az eső, ezért úgy döntöttem, hogy mivel úgysem tudom elállítani, kitalálom, hogy miért jobb így esőben tájat nézni. Éppen ezzel töltöttem az időt, amikor a hegyek között kisütött a nap. Így már én voltam jobb helyzetben a szandálommal a sok, zártcipős turistához képest :)

Először Purmamarcában álltunk meg. Ami itt tetszett az a falu hangulata volt. A háttérben pedig a hétszínű hegy. Azért van ennyi színe, mert az ásványi anyagok az erózió során különböző fázisokon mennek keresztül és ezek a fázisok mind más színűek: voltak ott vörös, narancs, sárga, zöld, kék és lila rétegek a klasszikus barna és szürke mellett.

A festő táblájához hasonlító hegyek

Purmamarca után Humahuaca felé vettük az irányt. Közben áthaladtunk a képzeletbeli Bak-terítőn és beléptünk a trópusi övezetbe. Amikor áthaladtunk a vonalon azok, akik Bak jegyben születtek, kivánhattak hármat. Külön hangsúlyozták, hogy kívánságot mondjuk és ne csodát! :) Én is kívántam tehát valamit!

Humahuaca volt a túránk legészakabbi állomása, itt ebédeltünk és picit idegenvezettek minket. Láttam itt Andok-beli népeket, indigeneket, akik népviseletben járkáltak az utcákon. Fényképezni nem szabadott őket, mert mint mondták, ők az a generáció, akik nincsenek hozzászokva a turistákhoz, és a fényképezőről azt tartják, hogy elveszi tőlük a lelküket. Így én a háttérből, a Tunéziában fotós barátunktól tanult eljárással, csak diszkréten fotózgattam. Humahuaca után visszaindultunk, és út közben megálltunk még Uquaiban megnézni egy templomot, amelynek az a különlegessége, hogy olyan festett angyalok vannak a falain, amelyek európai ruhában, fegyverrel és papagájszínű szárnyakkal vannak ábrázolva. Ez az egyik legjobban példa az európai és az indigen kultúra keveredése. Megálltunk még Tilcarában, ahol egy ősi indigen város rekonstrukcióját néztük meg. Ami viszont igazán csodálatos volt, az a táj.

Tilcara épületei

A kisbusz legénysége is megérdemel pár sort. Idősebb turistacsoporttal utaztam, akik egy másik argentin régióból érkeztek. Sofőrünk, aki egyben idegenvezető is volt, már az út elején bemutatott nekik, mint kuriózumot Magyarországról. Mikor megtudták, hogy egyedül utazom egy ilyen távoli országba, páruknál kijöttek az anyai ösztönök, és folyton meg akartak győződni róla, hogy nem vesztem-e el, hogy jól vagyok-e, hogy a közelükben vagyok-e. :) Sokat is kérdezgettek. Az argentinok jelentős része európai bevandorlók első generációs leszármazottja, így bár teljesen argentinnak vallják magukat, megvan az európai identitásuk is. Nagyon sokat kérdezgettek a jelenlegi európai politikai-gazdasági helyzetről, az euróválságról, de megosztottam velük a bejgli receptjét is, már amennyire a mák és a tészta ezt hűen reprezentálja. Beszélgettünk még a só ártalmas hatásairol is. :) 

Közben sofőrünk és idegenvezetőnk néha rázendített egy-egy, a régióban honos népdalra is. Kis időre elveszítettük, amikor a kisbuszunk félúton lerobbant és egy másik turistabusz vitt be minket Humahuacába, de az ébednél már hangos tapsviharral fogadtuk.




Ha tetszett a bejegyzés és szeretnéd a történeteket a postaládába kapni, akkor iratkozz fel a hírlevélre itt, vagy gyere a Facebook oldalra beszélgetni itt
.